Ismét Samiréknál vagyok, most szerencsére minden rendben van náluk. Találkoztam Claudia bátyjával, ő egy nagyon aranyos pasi. Samir fordított, így hármasban beszélgettünk délután mindenféléről. Leginkább a következőkről:
- Samir utazásairól (Budapestet pl. kifejezetten utálta).
- A rasszizmusról (ami nálunk elég kiéleződött). Samir nem értette miért nézték őt cigánynak nálunk. Felvilágosítottam hogy azért mert köztünk fehérek között ő pontosan annak néz ki, ráadásul elég nagydarab...
- A búvárkodásról. Valamiért nem sikerül megemésztenie, hogy én nem szeretném kipróbálni ezt a sportot. Egyrészt mert fájós a fülem, és nem hiszem hogy a víz alatti nyomás jót tenne neki. Másrészt meg nem vonz az egész. Ezt vajon miért nem lehet megérteni?????
- Magyrországot utálja most már az egész EU, amiért nálunk nagyon durván korlátozzák a szólásszabadságot.
Aztán este volt egy vacsoravendég René személyében, a srác akivel a karaoke bárban táncoltam, Samirék jóbarátja. Samir isteni vacsorát készített: volt marhahús és hal finom mártással. Minden elismerésem, tényleg mennyei volt. Hát igen, azt meg kell hagyni hogy Samir jó szakács - van hozzá érzéke, sokszor fejből találja ki az összetevőket.
És, nagy meglepetésemre beállított a haverom, Julio. Nem működik a telefonja de megkapta az emilem hogy ma érkezem. És itt kezdődik egy újabb szép történet. Kiderült, hogy a srác drogfüggő!!! Mivel én ilyen közegben nem mozgok nekem ez nem tűnt fel a viselkedésén. Azért volt olyan mozzanat amit nem értettem mert egy órával korábban még mást mondott! Mindenesetre valamin felkapta a vizet és elviharzott - a többiek és az én nagy megkönnyebbülésemre. Később vettük észre hogy itthagyta a kalapját, így most ők azon izgulnak hogy mi van ha visszajön érte...
Este még átnézett Samirék két barátja iszogatni, beszélgetni. Hihetetlen jó hangulatban telt az este!!! Ettünk-ittunk (főleg az utóbbi) és nagyon jól szórakoztunk!!! Köszönöm ennek a kedves társaságnak ezt a szép utolsó estét!
A városnak két főutcája van, mindegyik olyan mint egy nagy bazár :) Az előnye viszont, hogy minden olcsóbb mint Managuában. Úgy tűnik minden nagy útról viszek haza egy gurulós bőröndöt, azt keresek már pár napja de nagyon drágán lehet a fővárosban kapni. Itt találtam jó áron!!!
A helyi katedrális.
Ezt még mindig nem értem...
Meglátogattam a Galería de Héroes y Mártirest. Ezt a kiállítást az 1976-79-es polgárháborús eseményekről állították össze, főleg az Estelíben zajló eseményekre helyezve a hangsúlyt. Olyan asszonyok tartják fönn, akiknek a családtagja a háborúban halt meg.
Majd a várostól kicsit odébb eső La Casita felé vettem az irányt. Ez egy kávézó, arborétummal egybekötve. Jó volt sétálgatni a burjánzó növények között.
Az ebédem az ún. mariedas volt, vagyis házi barnakenyér sajttal, zöldségekkel és szintén házi készítésű joghurt.
Este visszaérve Managuába még elmentem a tegnapi kávézóba :)
Holnapra megrendeltettem a taxit hajnali 02:15-re, mivel a busz 03:00-kor indul (gondolom éjjel nem lesz nagy forgalom a városban). Lekopogom, de most úgy tűnik nem lesz szobatársam ma estére, ami fantasztikus lenne, mert egyrészt lefeküdnék korán aludni, másrészt meg senkit nem ébresztenék fel a hajnali készülődéssel.
Nagyon kapacitáltak, hogy a végén legyen „superwoman” csúszás, vagyis hogy a hátamra akasztják a köteleket és hassal lefelé csúszok, mintha úsznék vagy repülnék. Na ezt ezért nem vállaltam be.
Itt állt egykor az elnöki palota, ahol Sandino elnököt és az embereit kivégezték. Itt áll Sandino irdatlan magas sziluettje, amit az FSLN kormány húzott fel 1990-ben amikor elvesztette a választásokat. Ez Managua meghatározó pontja, mindenhonnan látni a városból.
Majd elvitettem magam a „Huellas de Acahualinca” nevű kiállításra, vagyis oda, ahol megtekinthetők a nagyon híres acahualincai lábnyomok. Szerintem mindenki hallott már ezekről, én nagyon vártam hogy láthassam. 1874-ben bányászok fedeztek fel megkövesedett lábnyomokat, melyek kb. 6000 évesek! A Managua tó mocsarában otthagyott kisebb csoport ember és néhány állat többezer éves lábnyomairól van szó! Úgy becsülik, hogy 145 és 160 cm magasságú emberek lehettek, köztük voltak gyerekek is.
Szerintem egyiküknek 6 lábujja volt :)
Innen fegyveres őr kísért ki és fogott nekem taxit. Tényleg putri környék volt de azért nem úgy nézett ki mintha mindjárt nekemugranának!
A múzeumban kaptam egy angolul beszélő kísérőt, így nagyon kellemes volt a kiállítást végignézni! Volt itt mindenféle: hogyan alakult ki maga a földrész, hogyan éltek annó, ősi leletek amiket az országban találtak, egy kis mai kultúra, szóval a szokásos :)
Ő itt az esőisten :)
Hatalmas fogak
Egy olasz festő ajándéka a falra: a 2001-es WTC merénylet emlékére, előtte egy ősrégi szobor.
Rubén Dario, a nagy nicaraguai költő és a költészet születésének szimbóluma ez a festmény
Nagyon tetszett a gyerekrészleg, főleg a Joaquin fogai c. mesekönyv :)
A Plaza de la Revolucion
És a szokásos fegyveres őrök
Ilyen gyönyörűségekkel van tele az egész város
Ismét visszamenekültem a Metrocentroba, mert bár eddig sehol nem éreztem úgy hogy nagyon problémás lenne a környék, és a taxisok is mind rendesek voltak, de valahogy az egész város nem szimpatikus. Ezt az ebédet sikerült összevadásznom.
Délután visszamentem canopyzni :) Már megismertek a helyiek :) Most egyedül mentem, és szenzációs volt! A végén kipróbáltam a superwoman-t is – ezt persze nem egyedül, mert mivel a kezem értelemszerűen nem lehetett a kábelen, nem tudtam volna a végén lelassítani. Húúúú, isteni érzés volt, tényleg mintha repültem volna!
Az a bizonyos elnöki rezidencia itt a magasban börtönként funkcionált nagyon sokáig. Itt rendeztek be egy kiállítást Sandinoról. Szerencsére dolgozott ott olyan ember aki beszélt angolul így végig tudott vezetni az egészen.
Ja, és elhívott estére táncolni, ő volt ma a második! De sajnos nem szeretném ha a managuai éjszakában így hazaindulás előtt történne velem valami, így inkább alszom éjjel.
A kilátás a magasból
Beültem egy répatortára és egy karamellás kávéra. Hmmmmm.... rég ettem ilyen jót!
Este jobb dolgom nem lévén ismét moziztam, a Los Pequenos Fockers c. filmet néztem meg, ez nem tudom nálunk milyen néven fut. Miután arrébb ültem (mögöttem egy bálna család folyamatosan evett és egy olvasni nem tudó gyerekkel voltak a feliratos filmen) jól elröhögcséltem a filmen.
