A tegnap estével kezdem a mai beszámolót. Mondván, hogy az az utolsó estém itt (a mait leszámítva), Samirék elvittek karaokezni. Mindannyian fáradtak voltunk, így csak 1-2 órát terveztünk maradni, de végül zárásig sikerült elütni az időt. Énekeltünk, táncoltunk, hülyéskedtünk, ettünk-ittunk, szóval összességében igazán jól éreztük magunkat!!!
Ma ugyebár Julioval voltam egész nap. Azzal kezdtünk, hogy elmentünk nekem buszjegyet venni Nicaraguaba. Még szerencse hogy egy spanyolul beszélő emberrel voltam, mert a nemzetközi jegyirodában nem beszéltek angolul. A holnap reggeli buszra már nem volt hely, csak arra ami délben indul, így késő este fogok megérkezni Managuaba. Remélem a buszállomás tömve lesz taxikkal és csak be kell egybe pattannom.
Ezután Julio elvitt Santa Teclaba. Illetve a helyi busz vitt minket, mert a kocsija szervizben van, de nem volt probléma, mert nagyon jó itt a tömegközlekedés. Santa Tecla más néven Nueva (vagyis új) San Salvador, egybenőve a fővárossal. Elmentünk az itteni piacra, meg lófráltunk a városban.
Egy vegetáriánus étteremben ebédeltünk, a Yemaya-ban. Ezt tudtam értékelni, én mint „nagy” húsevő.
Délután pedig feltaxiztunk a Quezaltepeque, azaz a San Salvador vulkánra. Ennek két csúcsa van, az egyik az 1960 m magas Picacho, a másik az 1893 m magas Boquerón, ami szabad fordításban nagy szájat jelent. A Boquerón-on van egy szépen rendben tartott park, a megfelelő pontokon kialakított kilátóhelyekkel. A nap épp szemből sütött, így nehéz volt fotózni, kézi beállítással ügyeskedtem.
Fantasztikus a növényzet a vulkán oldalán.
Este pedig főztem. Nem sok fogalmam volt róla hogy kell csirkepaprikást készíteni, a net épp nem működött hogy megnézzem, így kitaláltam magam. Büszke vagyok magamra mert isteni lett, és nekik is ízlett, mert mindenki legalább 2x szedett :)
Holnap lesz időm aludni, hátha így jól viselem majd a 10 órás buszozást. A ruháim mind kimosva, már csak be kell őket pakolni a hátizsákba, és uccu neki!
Egy vegetáriánus étteremben ebédeltünk, a Yemaya-ban. Ezt tudtam értékelni, én mint „nagy” húsevő.
Délután pedig feltaxiztunk a Quezaltepeque, azaz a San Salvador vulkánra. Ennek két csúcsa van, az egyik az 1960 m magas Picacho, a másik az 1893 m magas Boquerón, ami szabad fordításban nagy szájat jelent. A Boquerón-on van egy szépen rendben tartott park, a megfelelő pontokon kialakított kilátóhelyekkel. A nap épp szemből sütött, így nehéz volt fotózni, kézi beállítással ügyeskedtem.Ez az első kép még lentről a városból készült egy csodás kompozícióval az előtérben :)
A kráterben van egy másik kis kráter, ami 1917-ben keletkezett. A vulkán amúgy nem működik, az oldala beépült házakkal, aszfaltozott út megy majdnem a tetejéig, és a kráter pereme tele van tv/rádió/telefon adótornyokkal.
Fantasztikus a növényzet a vulkán oldalán.
Este pedig főztem. Nem sok fogalmam volt róla hogy kell csirkepaprikást készíteni, a net épp nem működött hogy megnézzem, így kitaláltam magam. Büszke vagyok magamra mert isteni lett, és nekik is ízlett, mert mindenki legalább 2x szedett :)
Holnap lesz időm aludni, hátha így jól viselem majd a 10 órás buszozást. A ruháim mind kimosva, már csak be kell őket pakolni a hátizsákba, és uccu neki!
