2010. december 28., kedd

Pupuseria és Lago de Ilopango

Megérkeztem!!! A csomaggal az újabb kis probléma gyorsan megoldódott, aztán mint kiderült nem kellett belépési díjat fizetni, Samir-ékat hamar megtaláltam, úgyhogy elkezdődött a nyaralás! (Aki esetleg nem lenne képben: Samir CS volt nálam 2 éve, azóta mondhatni jóbarátok vagyunk. Pár napja vette feleségül a barátnőjét, Claudiát. Miattuk jöttem El Salvadorba kezdésként, Nicaragua helyett.)
Először reggelizni mentünk, egy pupuseria-ba. Tele van velük az út széle. A „pupusa” egy kis lepény, amibe sajtot, babot, egyebet tesznek, és kisütik. Issssteni! Aztán megérkeztünk „haza”. Van egy kis szobám szép nagy ággyal, saját fürdővel – ahol hideg víz van csak. És a főútra nyílik az ablak - remélem fogok tudni aludni! És van egy kutyus is, aki Muki névre hallgat, és bár nem szereti az idegeneket, rólam nem lehet levakarni – ezen még ők is meglepődtek. Elvittük Claudiát a rendelőbe (merthogy ő szájsebész és fogtechnikus, és ma dolgozik), majd elindultunk Samirral az Ilopango tóhoz. Ez egy kráter tó, és meseszép. Érdekes, hogy nem kerek az alapja, hanem valami behatárolhatatlan forma. A tó vize hihetetlenül tiszta!!! És nagyon mély, állítólag meg szerették volna mérni de nem találták az alját! Egy halasnál kezdtünk, mi választhattuk ki sütésre a halakat :) Amint készen lett felvittük a hajóra, és út közben ettük meg. Samir Claudiával közösen vette ezt a kis hajókát (lancha spanyolul, nagggyon kezdek belejönni a nyelvbe :). Úsztunk is egy jót a tóban. Ha esetleg nem tűnt volna fel valakinek, az országban 3 napja hidegriadó van, vörös jelzéssel :) Csodálatos látvány volt hajókázni, a tó tele madarakkal, kis szigetekkel, a háttérben vulkánnal (Chabarastiqui). Eredetileg este elmentünk volna még valahova, de amennyit én az utóbbi két napban aludtam... (a Washingtonban töltött 8 óráról inkább nem írnék semmit...) Holnap úgyis viszonylag korán kezdjük a napot, így itthon maradtunk. Átadtam az ajándékokat (téliszalámi, gyulai kolbász, csípős pirosarany, villányi rosé, pirospaprika, és egy kézi fűzésű nyaklánc Claudiának), aminek Samir annyira megörült, hogy a nagyja el is fogyott :) Most el is rakom magam holnapra. Reggel a tengerparton kezdünk, aztán San Salvadorba vissza és körülnézünk – templom, múzeum, stb. (a múzeumot én szavaztam meg :)