2011. január 8., szombat

Cerro Negro

Eljött a nap a vulkánszörfözéshez :) Motorral mentünk odáig, mert annál az irodánál ahol én befizettem rajtam kívül más nem jelentkezett, és nem akartak autóval vinni egy embert. (Így persze majdnem kétszeres árat kellett fizetnem, és persze kiderült hogy egy másik iroda 11 embert vitt aznap, ahova én is még befértem volna... Persze honnan tudhattam volna melyik irodánál kellett volna jelentkezni.)
Íme a vulkán, a Cerro Negro, és némi infó róla (köszönjük, Lonely Planet!). Aktív vulkán, láttam a saját szememmel! És azért negro mert tök fekete, csupasz, fekete hamu és kő az egész. Csak 726 méter magas, de nekem egy hegynek tűnt! És ráadásul folyamatosan nő!!! 1992-ben volt az egyik legnagyobb kitörése, amikoris több km2 takarmánymezőt és házakat pusztított el. Azóta is többször kitört de azok nem voltak ennyire jelentősek. 1999-ben heves esőzés elpusztította a kráter felét, de helyette teremtett a vulkán 3 másik kis krátert! Ahhoz persze hogy le tudjak róla csúszni előbb fel kellett mászni!
Voltak ám itt mások is, de azok csak másztak, nem csúsztak.
Ez pedig már a kráter. Jobbra a "domb" az egy kráter a kráterban.
Ez pedig a kénes gőz ami jön belőle. Amit persze megnéztem/szagoltam közelről is :)
Ő pedig Jorge, a sofőr, és egyben szánkócipelő. (A másik csoportnak magának kellett a cuccot felvinnie - nekem legalább ennyi előnyöm volt ha már megfizettem.)
Amikor odaértünk az indulóponthoz jól felöltöztettek: kaptam térd, könyök és tenyér védőt. Meg védőszemüveget és overallt.
Aztán amikor lenéztem meggondoltam magam. Olyan volt mikor a bunjee jumpingra készültem, csak itt nem volt kötél. Hát, alaposan betojtam, de Jorge mutogatta hogy nagyon lassan is tudok csúszni és "seguro, seguro". Na ja. Aztán úgy voltam vele hogy ha már ezért jöttem nem fordulok vissza. Gyök kettő tempóval, de lecsúsztam!!!
Lent jött pár lovasbácsi.
Lentről nézve nem annyira vészes mint föntről :) A csík az az én nyomom.
Egy facsemete árválkodott a vulkánon, nem tudom hogy kerülhetett oda.
Ez pedig az utánam jövő nagyobb csoport. Itt látszik a magasság: azok a bolhák a hegy tetején az emberek, illetve 3 már csúszik lefele.

Ezután visszazötyögtünk a motorral. Ismét kerülgettük a tehéncsordákat, ökrösfogatokat, lovasokat és egyéb állatokat. És egyszer megálltunk sörözni.

Egy élmény volt :)

Eddig úgy gondoltam még egyszer nem csúsznék le. De végülis most hogy tudom nem sok minden történhet, ha majd egyszer visszajövök lehet benevezek még egy csúszásra :)

Úgy látszik ittragadok Leónban :) Holnap ismét vulkánozok, hétfőre tengerparti pihenést tervezek, mivel csak kedden tudok a Momotombora felmászni, és anélkül nem megyek el innen!

Kb. a negyedét fogom tudni megnézni annak amit beterveztem, amiből persze a Cocibolca nem maradhat ki! Viszont megvan a jövő évi programom... :)

Este ismét kimozdultam új ismerőseimmel, akik sajnos holnap reggel indulnak El Salvadorba.

Hihetetlen, hogy milyen élet van este a városban! Az utcán nyüzsögnek az emberek, a bárok tele vannak, és már szállingóznak a táncos helyekre is.

Egy kínai étteremben vacsoráztunk, és söröztünk. A nicaraguai kínai kajának még annyi köze sincs Kínához mint a magyar kínai gyorséttermeknek :)Aztán egy koktéllal fejeztük be az estét. Nem tudom hogy Roy és Francis mennek-e még ma este valahova, de engem vár az ágy, mert fél 5-kor kelek.