2011. január 6., csütörtök

Viva Nicaragua!!!

Megérkeztem! Oda ahova vágytam! Végre!
Délelőtt Samir kivitt a buszállomásra és adott néhány jótanácsot. Most hogy ittvagyok nem tudom eldönteni hogy csak szórakozott velem vagy tényleg komolyan gondolják hogy itt Közép-Amerikában mindekit csak át akarnak vágni.
Mind az El Salvador - Honduras, mind pedig a Honduras - Nicaragua határon simán átjutottunk, nem kérdeztek semmit (illetve azt hogy hova megyek, amit nem értettem, csak utólag esett le, így közöltem velük hogy én magyar vagyok, ez biztos rendkívül hasznos információ volt a számukra :). Nem kértek több pénzt az előírt be-kilépési díjaknál, úgyhogy nem kellett a korrupt határőrökkel alkudozni.
Menet közben módosítottam az útitervemet, és nem Managuában vagyok épp hanem Leónban. Annyira megörültem mikor meghallottam hogy itt is le lehet szállni és nem kell a zűrös fővárosba menni éjszaka, hogy gyorsan átgondoltam a helyzetet.
Valahol a város szélén a susnyásban tettek ki minket, de szerencsére már várta a buszt pár taxis. A taxi kevesebbe kerül mint amit mondtak, már ez pozitív csalódás.
Már most tetszik a város, ez az egyik legszebb városuk. Az utca tele rendőrökkel, teljesen nyugodtan sétálgatnak az emberek éjnek idején. Én is ezt tettem - kénytelen voltam, mivel csak a 3. helyen volt üres szoba.
A közlekedés egyébként nem lesz egyszerű, mert az utcáknak nincs nevük. Ők úgy tájékozódnak, hogy égtájak és fix pontok alapján határolják be magukat. Pl. a mozitól keletre 2 sarok. Már ha tudod hol van a mozi :)
A szállások viszont nagyon drágák, bár ezt tudtam előre. A szobám 20 USD / éjszaka, és még saját mosdóm sincs, csak közös. Van viszont wifi a szobában, tehát legalább internetezős helyet nem kell majd keresgélnem.
Most elrakom magam holnapra, hogy frissen és üdén tudjam bejárni a várost!