Suchitoto

Ó, igeeeeen, végre egy olyan nap amilyet szerettem volna! Tapasztalós, felfedezős, nem görcsös kísérgetős :)

Samir olyan szinten megsértődött, hogy konkrétan most már pofátlanul viselkedik velem, úgy érzem. Ma is dolgozott, és arról volt szó elvisz a buszmegállóig ahol a Suchitotoba menő buszra felszállhatok. De mivel túl messze van inkább hívott nekem egy taxit, és közölte hogy nem tudja hogy fogom a buszt megtalálni meg hogy hol veszek rá jegyet mert ő egyszer próbálta és tiszta káosz a rendszer (de mint a hétvégén kifejtette úgyis azt akartam hogy ne szervezzen meg nekem semmit), hát szép napot kíván!!! Ez aztán a stílus vazze! Mivel kb. fél méteres betűkkel feliratozzák a buszokat, olvasni pedig tudok, felszálltam arra amelyiken már ültek. Később pedig egy srác fel-alá mászkált és szedte a pénzt. Azért ez nem volt akkora ördöngősség! A buszok nagyon viccesek, amerikai kiszuperált buszokat, főleg iskolabuszokat vásároltak föl, átfestették őket és ezek közlekednek az országban. A másfél férőhelyen ketten ültünk. Minden piros lámpánál és megállónál felugrottak árusok a buszra. Még egy hittérítő is jött, naptárt lehetett venni 5 centért rajta bibliai idézetekkel. Azt hiszem egy ember vett is. Én almát vettem, mert az volt az egyetlen gyümölcs amit felismertem :)

Szépen időben oda is értünk Suchitotoba. Valamikor ez volt El Salvador fővárosa. Koloniális stílusú házakkal van tele, helyes kis város. Manapság itt leginkább itt zajlik El Salvador kulturális élete - rendszeresen szerveznek koncerteket, fesztiválokat, kiállításokat, nem csak helyi nevezetességekkel, hanem külföldről is.

A főtéren a szokásos templom áll.

Az volt a tervem, hogy elsétálok a közeli Suchitlán tóhoz, mert a könyv azt írja lehet hajókázni rajta és szép az egész környezet. Út közben összeakadtam egy kanadai párral, így velük voltam egész nap. Megebédeltünk egy kis étteremben a tó mellett. Semmi extra nem volt, de itt olyan zsírosan főznek, hogy még most sem vagyok éhes.

Aztán elmentünk hajókázni. A Lago Suchitlán egy 35.000 km2-es tó, helyes kis szigetekkel. És mindenfelől hegyek veszik körül. A legjobban a füstölgő Guazapa vulkán tetszett, egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal.

Aztán az útitársaim sofőrjére hagyatkoztunk mit nézzünk még meg. Elvitt minket az egyik parkba, ahol a polgárháborúból megmaradt mindenfélékből szobrokat, kukát, stb. csináltak. A kedvencem a bomba a mérlegen, háttérben a télapóval :)

Aztán elvitt minket egy kertbe szép kilátással a tóra. Felettünk sasok és keselyűk köröztek, igen nagy létszámmal.

Visszamenet megálltunk egy temetőnél, ami még a múltkorinál is színesebb volt, tele műanyag virágokkal!

Visszaérve a városba keresnem kellett egy ATM-et, hogy megnézzem, az elázott bankkártyám működik-e. Ha nem, akkor gááááz van. 3 automata nem adott ki pénzt, de a negyediknél kiderült hogy az automata hibájából, és működik a kártyám!!! Halleluja!

Holnap reggel 7-kor pedig indulás van, mert megyek megmászni El Salvador legmagasabb vulkánját, a Santa Ana-t.

Feliz anjo!!!

Először is boldog új évet mindenkinek!!!!!

A mi szilveszter esténk meglehetősen érdekesen telt.

Egész nap strandoltunk, pihentünk a függőágyakban, és jól éreztük magunkat. Velem nagyon kedvesek voltak a vendéglátók, mert bár nem beszéltek angolul mégis próbáltak kommunikálni, és ezt nagyra értékeltem. Egyik kislánnyal pl. kagylókat gyűjtöttünk, illetve volt egy fiú akinek egészen jól ment az angol, vele dumáltam.

Este én készítettema salátát a vacsorához. Samir azt kérte magyaros salátát csináljak. Gondolkodtam hogy mégis mit lehetne, és semmi nem jutott eszembe. Végül sopszkát készítettem, mondván, hogy nekik oly mindegy valóban magyar-e ez a saláta vagy nem :)

Már nagyon vártam az éjfélt, mert itt az a szokás, hogy kimennek az emberek a tengerpartra, tüzet gyújtanak és tűzijátékot lövöldöznek, és mindez igencsak jól néz ki végestelen végig a tengerparton. Igenám, csakhogy úgy fél tizenkettő tájékán Samirra rájött a bolondóra! Elfogyott a rum amit vettünk, és ettől teljesen begőzölt. Jogosan, mivel azt mondták, hogy a vendéglátó család nem iszik rumot, így egy hatalmas üveggel vettünk egy 7 éves drága típusból, és aznap elfogyott. Ugyanígy fogyasztották a kaját is amit 3 napra hoztunk. Viszont amit Samir előadott, az nagyon durva volt, azt hittem ott helyben megveri Claudiát ha azonnal nem indulunk el rumot venni. Hozzáteszem, egy porfészekben voltunk. Csodák csodájára találtunk rumot, az utolsó üveget vettük meg. Éppen éjfélre sikerült kirohannom a tengerpartra és végignézhettem a házi tűzijátékokat. Nagyon hangulatos volt!!!

A háziak hoztak karaoke-t úgyhogy ment az éneklés. Többek közt elénekeltem a kedvencemet: a Bitch c. számot. Aki ismer tudja miért szeretem ezt :)

Másnapra kicsit lenyugodtak a kedélyek és Samirék úgy döntöttek jobb ha továbbállunk, felpakolva az összes kajával amit hoztunk. Van egy unokatestvére, akiknek onnan nem messze, szinte Guatemala határában van egy tengerparti nyaralójuk, velük megbeszélte hogy oda átmehetünk. Ők örültek annak hogy távozunk, mert mint mondták már az első pillanattól nem volt nekik szimpatikus a vendéglátó család. Na ja, „én is szeretnék előre olyan okos lenni mint az anyósom utólag...” Hát ami engem illet én jól éreztem magam a másik helyen is.

A hely ahol kikötöttünk is csodaszép, és nagyon kedves ez a család is és beszélnek angolul :) Persze azért spanyolul folyik a társalgás, így én nem tudok belefolyni. Ahol most vagyunk, az egy öböl, és egy nagyon szűk nyíláson csatlakozik az óceánhoz. Ahogy jön a dagály, az öböl megtelik és egészen a házak tövéig feljön a víz, aztán visszahúzódik.

Claudiával elmentünk egyet sétálni a parton, illetve inkább a vízben :) Nagyon szép a madárvilág, illetve láttunk ősrégi egy darab fából kifaragott csónakot, meg gyűjtöttünk sok szép kagylót. A háttérben már Guatemala hegyláncai látszódnak.

Este pedig fotóztam ezerrel a naplementét :)

Viszont azt hiszem nem szeretnék még egy hetet velük tölteni. Úgy érzem csak teher vagyok a számukra, és ez nem kellemes, nem tudok ellazulni és nyaralni. Eddig az volt a legjobb nap amit Julioval töltöttem, az volt az egyetlen ami nem volt görcsös. Bár jövő hétvégére lefoglaltak két szobát El Salvador legmagasabb pontján egy hangulatos szálláshelyen, nem szeretnék addig ittmaradni. Még nem tudom hogy adom ezt elő nekik, rettenetesen kínos lesz. A legfőbb problémám az, hogy mivel – állítólag, mivel ezt én eddig nem tapasztaltam – nagyon veszélyes itt egyedül kimenni az utcára, semmit nem tudok magamtól csinálni. De a lényeg, hogy engem inkább Nicaragua érdekel, és nagyon kevés lesz az az idő amit ott eltölthetek, ha a következő hétvégén is még ittleszek. És nem akarok ittragadni. És mivel ők mindent meg akarnak nekem szervezni, elég izzadságszagú az egész szitu... . . . Beszéltem Samirral. Természetesen megsértődött, de iszonyatosan de nagyon. Ő annyit értett meg az egészből, hogy én úgy érzem „ittragadtam” holott ők mindent megtesznek azért hogy jól érezzem magam. Úgyhogy innentől kezdve nem érdekli mit csinálok (nem is hajlandó beszélni velem), mondjam meg hova szeretnék menni és ők elvisznek a buszig amire fel kell szállnom. Megkérdeztem tőle, nem gondolja-e, hogy az, ha a második napomon közli velem hogy a feleségének nem tetszik hogy engem pesztrál ahelyett hogy dolgozna, az szerinte nem frusztráló-e egy kicsit? Persze azt ő nem úgy gondolta. Na ja, mert akkor mégis hogy gondolta... De egyébként holnap is dolgozik, meg azután sem biztos hogy ráér, legfeljebb a hétvégén. Lényeg a lényeg, lehet hogy nem beszélek spanyolul, de inkább mutogatok kézzel lábbal Nicaraguában és elmegyek azokra a helyekre amiket szeretnék megnézni, mint hogy ittmaradjak. Ezek után főleg!!! Még valamit hozzátennék. Torokgyulladásom van a légkonditól. Amióta megérkeztem gyógyszert szedek. Ő persze azóta rajtam röhög, hogyan lehet hogy egy olyan ember aki sokkal hidegebb éghajlatról jött megfázik. Hát nem tudom, én valahogy ezt nem tartom viccesnek. Egyébként ezt az ő kocsijában és házában sikerült összeszednem, mert ő nem bír meg légkondi nélkül. DE! Nem hajlandó kikapcsolni a kocsiban. Milyen ember az ilyen?????

Annak, aki lemaradt volna a történet elejéről, amit udvariasságból töröltem, de ezek után ismét leírom és itt is hagyom.

A 2. napon Samir előadta nekem, csak hogy tudjak róla, hogy bár az volt az eredeti elképzelés hogy velem utazik 4 hétig, aztán ez lecsökkent a salvadori részre, még ennyi sem lesz, mert bár lemondta a búvárórákat mégis oktatnia kell, mert a felesége folyamatosan veszekszik vele hogy míg ő gürizik Samir engem fuvarozgat. Az nem érdekli hogy mi ezt már akkor megbeszéltük amikor ők még nem is voltak együtt (áprilisban vettem a repjegyet). Ezek után baromi jól éreztem magam... Azt is elmondta hogy nem is tudja minek házasodtak össze, ő inkább utazgatni szeretne, meg úgyis minden nap veszekednek. Na bravo. Akkor én minek gerjesszem tovább a családi konfliktust??? Ekkor döntöttem el hogy szilveszter után elköszönök tőlük.

Az a nap egyébként úgy telt hogy vártunk valamire reggel másfél órát, aztán egy kis helyi repülőtéren Claudia unokatesójára másfél órát, aztán este x órát... És úgy gondolom nekem az időm a legdrágább, amibe nem fér bele az hogy egész napokat várjak arra hogy valami történik.