2011. január 15., szombat

Elhagyom a kedvenc vulkánjaimat :( Irány Granada!

Kezdjük a beszámolót a péntek estével. A szálláshely étterem részében üldögélve beszédbe elegyedtünk öten, két dán lány és két német fiú. A lányok fáradtak voltak, a fiúk viszont nem, így mivel a szomszéd diszkó miatt úgysem lehetett aludni gondoltuk megnézzük mi van ott, és iszunk valamit. Hát, a dizsi 11-kor bezárt, így választottunk a 2 helyi bárból 1-t és beültünk iszogatni. Fura volt a hely, később kiderült hogy azért mert buzibár volt :) Csatlakozott még két ír lány és egy német srác, akinek a férje!!! is ott volt a szigeten.
Lényeg a lényeg, egész éjjel ment az ivászat (nálam a rum, bemutattam nekik saját koktélomat: rum, szóda, citrom - annyira ízlett nekik hogy a fiúk is erre váltottak a sörről), a dumálás, csatlakozott még egy helyi arc is, úgyhogy másnap nem volt egyszerű a felkelés...
Útban vissza a szárazföldre, ők Mathias és Silas, a németek akikkel ittam :) És az utolsó pillantások Ometepe-re. A kikötőben 5-en 5 nagy hátizsákkal bepréselődtünk egy taxiba és elmentünk abba a városba ahonnan a buszok indulnak szerteszét az országba. Kérdezvén hogy hova megyek feltuszkoltak egy Managuaba menő járatra, mondván hogy az érinti Granadát. Ja, persze, csak 4 km-rel odébb áll meg a várostól... Még szerencse hogy arra járt egy tuktukos, akinél kialkudtam egy kultúrált árat hogy bevigyen a városba. A "Szakállas Majom" nevű igen népszerű szállásra mentem remélve hogy lesz szoba, és mázlim volt, akkor ürült meg egy. Ez a kis luk a lakosztályom pár napig: És a hely brutál nagy macskája :) Majd elindultam sétálni. Granada városát 1524-ben alapította Francisco Fernández de Cordóba, mintegy kirakatvároskát, annak bizonyítására, hogy a spanyolok nem csak a saját vallásukat akarják ide behozni és mindenféle nézeteiket rákényszeríteni a helyi lakosságra, hanem épített környezetet is tudnak teremteni. A várost 1665 és 1670 között 3 kalóztámadás érte, amikoris teljesen kizsigerelték Granadát és még jónéhány várost. Granada egyik legnagyobb, de nem a legszebb temploma a központi parkban található katedrális.
Fel lehetett menni az erkélyre és a toronyba.
A nagyon hangulatos parkban ebédeltem.
És amik lenyűgözőek minden nicaraguai városban, azok a színek!!!
Casa de los leones, vagyis az oroszlános ház. William Walker 1865-ben felgyújtotta a várost, és kevés dolog élte ezt túl. Ez a kapu pl. megmaradt Véletlenül láttam meg, nem is hallottam még róla, hogy létezik a Mombacho szivar, amit itt készítenjek. A dohány nem itt terem, hanem északabbra. Bementem egy ksi bemutatóra, és vettem 3 szál szivart, ami ahhoz képest hogy helyben vagyok a termelőnél meglehetősen drága!!!
Elsétáltam a Cocibolca partjára. Út közben volt mindenféle érdekesség, a nemzeti sportot a baseballt gyakorló csapatok, szép fák, templomok...
Ééééés, mobilnap van a városban! A 2 mobilszolgáltató, a Movistar és a Claro is rendezvényt tart! Minden dübörög tőlük.
Ezt a templomot még csak kívülről láttam, de tartozik hozzá egy múzeum amit majd feltétlenül meg kell hogy nézzek, mert itt állították ki a Zapatera szigeten talált többezer éves faradott bazalt oszlopokat!
És itt láttam meg a szerintem létező legnagyobb molylepkét :)
Ő pedig Pedro, Guatemalából, aki ugyanezen a szálláson lakik és ékszereket készít: pénzérmékből karkötőket, faragott pipákat, stb.
Este elmentem a Claro egyik koncertjére, ami nagyon jó volt. Érdekes, hogy kb. 10-kor vége lett és ennyi volt a mese mára. Itt nem úgy működik a rendszer, szerencsére, hogy éjfélkor kezdődik az élet.