Reggel elindultam Catarina felé. Útközben megnéztem az Iglesia de la Merced nevű gyönyörű templomot, ami ittvan három sarokra. A legszebb a kilátás volt a toronyból! Épp akkor harangoztak amikor felfelé másztam. Több helyre is kiírták hogy kérjük ne húzzák meg a harangokat!
Eredetileg 16. századi építmény, de a kalózok lerombolták. A mostani barokk homlokzata a 18. század végén épült.

A busz a helyi nagy piac mellől indult, így azon is keresztülvágtam. Szép a csarnok épülete, bár egy kicsit lepukkant, de elképzeltem eredeti állapotában :) És vettem egy olcsó szandált - kíváncsi vagyok meddig bírja a strapát :)

Catarina egy falu, ami arról nevezetes, hogy az egész országból ide járnak növényt venni, illetve rengeteg kerámiát készítenek itt. Sajnos a méretük nem olyan amit haza lehetne vinni.

És amiért még sokan jönnek ide az a kilátás egyrészt a Mombacho vulkánra, másrészt pedig a Laguna de Apoyora. Ez egy kráter-tó, szép tiszta és viszonylag meleg vízzel, mivel alulról melegvizű források táplálják.

Egészen Granadáig ellátni innen. Egyszerre lehet látni a lagúnát és a Cocibolcát.

Nagyon népszerű a hely a helyiek körében is. Mindenhol szól a hangos zene, itt épp élőben.

Ma takarékos napot tartottam, a már megismert és megszeretett quesillos-t és kakaót ebédeltem egy utcai standon.

Catarinából átbuszoztam Diriába. Ebben a faluban épp lovas napot tartanak. Itt is a kilátás (ahova majdnem egy órát gyalogoltam) a lényeg az Apoyora .

Diriából átmentem Diriomoba, ahol miondenféle gyümölcsökből készítenek édességeket. A leghíresebb hely a Casa de Cajetas. Vettem többféle lekvárt kis üvegekben és kókuszos napi specialitást. Tényleg finom!!!
Aztán visszaérve Granadába még mászkáltam egy kicsit sötétedésig és megnéztem pár templomot.
A Xalteva park és az azonos nevű templom.

És egy nagyon új és nagyon kék templom.

A lenyűgöző színű házakat nem lehet megunni!