2011. január 7., péntek

León

Megérkeztem hát Leónba, és az első nap városnézéssel telt.
León több mint 240 évig volt az ország fővárosa. Itt született a leghíresebb nicaraguai költő, Rubén Darío. Kb. 15 km-re fekszik a Csendes óceántól. A városka a rengeteg templomáról, és az élénk kulturális életéről híres.
Elsőre beleszerettem a városba - tele szép színes házakkal, múzeumokkal, templomokkal és kedves emberekkel.
Egész nap a városban sétáltam. Sikerült vennem naptejet. Fürdőruhát viszont még nem, úgyhogy marad ami van. Beültem egy cukrászdába, ahol finom sütik voltak, persze nem olyan krémesek mint nálunk, hanem inkább péksütemény jellegűek.
Ez Nicaragua egyik leghíresebb, legtöbbet fotózott temploma, az Iglesia de la Recolección. 1786-ban mexikói barokk stílusban épült, belül főleg mahagónifa díszítéssel.
Számomra a nap fénypontja az Ortiz-Guardián Gyűjtemény volt. Nem gondoltam volna hogy ide kell jönnöm ahhoz, hogy egy igazán jó kiállítást megnézzek. A reneszánsz kortól kezdve a teljesen mai alkotásokig volt itt minden, és egyszerűen lenyűgözött. Főleg a modern része. Pár órát itt töltötem. Volt itt eredeti Picasso és Miro is (inkább rajzok, nem festmények), és 21. századi közép-amerikai művészektől mindenféle. Fotózni nem lehetett, de nem bírtam megállni (csak 2-t sikerült).
Itt épp készül az ebédem :)
És íme Közép-Amerika legnagyobb temploma, egyszerűen csak a Katedrális, hosszabb nevén a Basilica de la Asunción. 1610-től több mint 100 évig alakítgatták. A katedrálisban található Rubén Darío sírja, amit egy kőoroszlán őriz és ez a felirat (spanyolul): Nicaragua is created of vigor and glory, Nicaragua is made for freedom.
A legszebb, amivel nem tudtam betelni, az a kilátás volt a katedrális tetejéről, ahonnan állítólag 11 vulkán látható (nem számoltam meg őket, de tényleg sok volt).
Egy helyi nő rámakaszkodott, bár csak spanyolul beszélt, kérdezgetve mit szeretnék még megnézni a városban. Megmutatta hol van a Mítoszok és Legendák Múzeuma. Adtam neki némi aprót, úgyhogy jó napja volt. Ezt a múzeumot Senora Toruna alapította és saját készítésű papírmasé figurákkal van tele - eléggé vicces. Keveredik benne a polgárháború, a helyi ruhák, kínzóeszközök, őslakosok és még sok minden bemutatása. Magáról az alapítóról is van egy életnagyságú rendkívül élethű szobor elhelyezve :)
Kimozdultam este vacsorát vadászni, amikoris összeakadtam Roy-jal és Francis-szal, két nagyon nagyon helyes, de nagyon meleg amerikai sráccal. Velük vacsoráztam, majd elmentünk egy helyi bárba iszogatni. 2 pina colada után asszem jól fogok aludni. Az itteni pina coladanak nem sok köze van az otthonihoz, mivel igazi kókuszlével csinálják. A bárban élő zene volt, mégpedig úgy, hogy egy laptop mögött ült 2 énekes :) Hihetetlenül vicces volt a látvány :) De jó volt hallgatni őket.
Holnapra befizettem egy kis kalandtúrára, megyek a Cerro Negro vulkánra szörfözni (itt úgy hívják hogy "sandsurfing", olyan mint a szánkózás, csak nem hóban hanem a vulkán oldalán a hamuban). Mint kiderült új ismerőseim is jönnek egy másik társaság szervezésében, így remélem találkozom ott velük.
By the way, vettem nicaraguai mobiltelefon sim-kártyát, sose lehet tudni lesz-e rá szükség. Mindenesetre ez most üzemel, a számom (00 505) 89465562.