2011. január 13., csütörtök

Ometepe kalandtúra

A mai nap nagyon viccesen kezdődött. Vártam vártam, de csak nem jött a három francia. Megjelent viszont az ember akitől kölcsönözni szándékoztuk az autót. Ez jó jel volt hogy legalább jókor vagyok jó helyen. Aztán összegyűlt egy kisebb csoport. Mint kiderült a franciáknak kora reggel sürgősen el kellett hagyniuk a szigetet, de megkérték a szálláson dolgozó egyik angolul beszélő lányt hogy szóljon nekem erről. Szerencsére reggel sikerült egy dán házaspárt kirángatniuk a zuhany alól azzal hogy kirándulás van! Még jó hogy volt kedvük jönni. Aztán kiderült még az is, hogy a beígért autó rossz, egy másik lesz helyette, aminek a paltóján egy deszkán kell majd ülni :) Nem egyszerűen de sikerült az árban megállapodni (autó, sofőr, benzin), és végre elindulhattunk. A Charco Verde nevű helyen álltunk meg először, reggelizni. Gyönyörű kilátás nyílt a Nicaragua tóra.
Íme a kis csoportunk: Tina, Jans és én. Hagyományos nicaraguai reggelit kértem. A helyiek minden napot a gallo pinto-val kezdenek és zárnak, ami nem más mint a vörösbabos rizs. Mellette tojás, sajt és tortilla. Igen laktató.
A Charco Verde egy kis lagúna, aminek szép zöldnek kellett volna lennie, de mivel igen magas most a vízállás a Nicaragua tó kissé elárasztotta. Van egy kis mese a lagúnával kapcsolatban. Él a tóban egy boszorkány aki Cacique Nicarao sírját és trónját őrzi, és luxuséletet ígér a lelkemért cserébe, ami aztán tehén formájában él tovább a szigeten. Ja és nem szereti ha lefényképezik :)
Az út igen vicces volt: ugyanis térkővel volt kirakva több kilométer hosszan!!! Háttérben egy vulkán, ismét felhőben. Egyébként ez valami természeti csoda, hogy mindig ott csücsül egy felhő ezeknek a vulkánoknak a tetején mintha mágnesként vonzaná oda és nincs az a szél ami elfújná őket!
Meseszép kerteket láttunk út közben.
Aztán a Maderas vulkán körül az út így folytatódott. Két kézzel kapaszkodtunk!!!
Nicaragua egyik jelképe ez a madár.
Útban a San Ramón vízesés felé, sok szépséget láttunk.
Ez itt a vulkán, ha esetleg nem lenne érthető mit is látunk :)
A vízeséstől egészen a hegy aljáig megy egy vezeték. A vizet ezek szerint nem csak öntözésre használják.
Több órát meneteltünk fölfelé a dzsungelben. Már azt hittük nem is lesz semmiféle vízesés...
De végülis elénktárult a látvány: a 40 méter magasan lehulló San Ramón vízesés. Csak több részletben sikerült lefényképezni.
És ekkor lemerült a fényképezőgépemben az elem... Még jó hogy nem egydül voltam. Holnap átmegyek a dánokhoz átmásolni a képeket. Nekik kettő gépük is volt, így az egyiket odaadták hogy használjam.
Még sok mindent láttunk, úgyhogy holnap befejezem a képek és a beszámoló felpakolását.
Íme a vacsorám: tradicionális bableves (vörösbabból, rizzsel és főtt tojással) és tres leche sütemény (rájöttem hogy ilyet már ettem csak nem tudtam hogy ez a neve - süti tejjel átitatva és tejszínnel leöntve, rajta tojáshab).

Elnézést, nem tűntek a dánok sehova, csak átmásoltam a képeiket és elkezdtem feltölteni. Úgyhogy folyt. köv. a vízesés és a vacsora közötti résszel.

Itt vannak a vulkánjaim, út közben fényképezve, az elmaradhatatlan felhőkkel. A Maderas...

... és a Concepción.

És jöjjön egy kis épített környezet, hogy ne csak a természetet lássátok :) Nicaraguaban több ezer sziklafaragást találtak, ebből 1700 az Ometepe szigeten van, legtöbbjük a Maderas vulkán környékén. Maja és azték indiánok nyomai, ie. 800 - 1200 körülről. Bazaltba és tufába faragva, kb. 1 cm mélyen. Mi is megnéztünk néhányat.

Ez állítólag egy naptár. Ezen a részen majmok ugráltak a fákon, szerencsére nem jöttek közel.

Kis csoportunk a platón :)