2011. január 11., kedd

Momotombo

Reggel 5-kor indultunk, hogy megmásszuk a Momotombot. A napfelkeltében gyönyörűen mutatott a vulkán. Csak 1280 méter magas, de hamar megértettem miért nagy kihívás megmászni! A süppedős hol homokos, hol kavicsos, hol sziklás talajban mászni nem egyszerű!
A Momotombo szó jelentése népi nyelven: nagy hegy közel a vízhez. Mivel a Managua tó mellett fekszik.
Már az eleje sem volt egyszerű, de a kilátás mindenért kárpótolt. Kegyetlen szél fújt, aminek az elején még örültünk, mert nem tudtuk mi lesz később... Mintha egy fekete sivatagban meneteltünk volna fölfelé.
Több vulkán is látszódott innen, és rengeteg kis lagúna.
Ismét Miguellel mentem, akivel a Telicára is.
Ez pedig már a Lago de Managua, és benne a Momotombito vulkán, ami már nem működik, de nagyon kis cuki a nagy tóban.
Ezen a ponton volt az, már majdnem a kráter pereme alatt, hogy úgy éreztem az életemért küzdök a nagy szélben. Annyira erős volt, hogy ha nem figyeltem meglökött és elkezdtem lefele csúszni vagy egyszerűen elestem. Úgy voltam vele hogy azt nem kockáztatom meg, hogy belelökjön a kráterbe. Miguel is meglepődött az időjáráson. Úgy döntöttem inkább forduljunk vissza. Legalább láttam forgószelet, sőt álltam is a közepében, bár ez csak így utólag hangzik viccesen...
Íme a drágalátos Momotombo lentről, ami jól kibabrált velem.
Ez pedig már útban visszafelé készült. Miguel mutatta meg mi is ez (tegnap is sok ilyet láttam): jicara. Nem tudom mi az magyarul. Ez a gyümölcs magában nem ehető, hanem italt készítenek belőle. Meg is kóstoltam.
Megálltunk egy útszéli étkezdénél quesillos-t enni. Ez tortilla, rajta ugyanakkora lepény sajt, hagyma, összetekerve és leöntve aludttejjel. Nyami. Ehhez ittuk azt az italt, amit a gyümölcs igen vastag héjából készült kupába öntve adnak.
Nagyon örülök, hogy Miguelt fogtam ki tútavezetőnek mert nagyon sok mindent megtudtam tőle és igen kedves ember volt, úgyhogy ezt köszönöm neki!
Délután elmentem sétálni még egy utolsót a városba. Holnap indulok tovább. Eddig úgy volt hogy Granadába, de lehet inkább megpróbálok már holnap eljutni Ometepe-re. Meglátjuk sikerül-e. Vacsoráztam egy jót a Bar Baroban, ahol már többször voltam, eddig társasággal, ma csak úgy magamban, így legalább megtanulmányoztam a könyvben hogyan juthatok el a további helyekre.
A mai vacsi hal volt nicaraguai mártásban. Hogy ez pontosan miből áll nem tudom, de finom volt.És nem maradhatott el a szokásos isteni finom pina colada :)