Washington - az amerikai rémálom

A Frankfurt-Washington út fenomenális volt.

A mellettem ülő (amcsi) megkérdezte lesz-e wifi a gépen... No comment...

Amikor jött a pia osztás, kértem fehérbort. Mindez 6 $-ért. Nem volt pofám azt mondani hogy ha fizetni kell akkor inkább nem kell. Ezek után a vacsorához járt egy bor, csak ezt elfelejtették előre közölni. Így az megmaradt - de erről még később.

A gép azt hittem lezuhan, végig turbulenciában mentünk, imádkoztam folyamatosan a nemtommihez. Hadd ne mondjam mennyit sikerült aludni.

Megérkeztünk. Eltűnt a csomagom. Ugyanis én átszállok, de a csomag nem, így kiderült, az más terminálra ment. Pár órát fagyosokodtam mire meglett. Ergó újból fel kellett adni a csomagot. A kézi poggyászban ugyebár volt egy extra borom (na nem sok, csak 1,875 dl), amit nem vihettem be - értelemszerűen lehúztam 2 perc alatt, mert nagy szemekkel lestek az őrök, úgyhogy most jót fogok aludni :)

Találtam karfa nélküli széksort, az tökéletesen megfelel a célnak!

Épp Samir-ral levelezek, jönnek értem a reptérre, úgyhogy végre minden sínen van!

No hát, jó éjt magamnak, holnap kezdődik a nyaralás!!!!!

Frankfurt

Eljutottam Frankfurtig, ahol megkezdtem 6 órás unatkozásomat. Szerencsére nem volt probléma, hogy késve indult a gép :)

Pénzt már váltottam, de naptejet nem sikerült vennem. Kihagytam ugyanis a számításból, hogy a kézipoggyászban max. 1 dl folyadékot lehet felvinni a gépre. Mivel Washingtonban fel kell szedni a csomagjaimat, nem teszik át automatikusan a slavadori gépre, majd ott keresek naptejet - 8 óra alatt csak sikerül...

A gépen idáig két nyugdíjas amcsi néni mellett ültem, akik szerencsére nem ették meg a kisztott kaját, így azt begyűjtögettem, szóval nem fogok éhen halni. De már kinéztem a helyi mekit :)