Ma reggel 6-kor indultunk volna a tengerpartra, hogy elkerüljük a csúcsforgalmat. Nahát ez majdnem így is lett. De hát ugye itt vagyok én...
Hátszóval a sztori ott kezdődik, hogy már 2 napja nem volt víz a szobámban. Mondták hogy ilyen előfordul, másnapra rendben lesz. Nyitogattam is szorgalmasan reggel este a csapot, ami nem olyan mint nálunk, hanem ütközéstől ütközésig kell fordítani a pöcköt jellegű.
Lényeg a lényeg, úgy feküdtem le aludni, hogy a nem működő csap nyitva maradt. Arra ébredtem, hogy elárasztottam a lakást.
Úgyhogy a reggel abból állt, hogy mindhárman víztelenítettünk. Képzelem milyen boldogok lehettek. Mint kiderült már velük is előfordult.
A végén még nem én akarok onnan elmenni, hanem ők szólítanak fel távozásra :)
Azért reggel 7-kor sikerült elindulni, és 9-re már a tengerparti házban voltunk, ahova meghívták Samiréket.
Útközben elmentünk az Izalco (bal, csupa hamu) és a Santa Ana (jobb, szép zöld) vulkánok mellett. Van egy városi legenda, ami gondolom nagyrészt igaz. Az Izalco mögötti dombra építettek egy szállodát, mivel a vulkán működik és folyamatosan pöfékel, így sok vendéget vártak a látvány miatt. Aznap amikor megnyitott a hely, a vulkán megszűnt működni. A szállodát emiatt be kellett zárni pár évvel később. A zárás napja óta a vulkán ismét nekiállt működni :)
Egyébként pedig mindenkinek B.Ú.É.K!!!! Itt du. 4 óra van amikor ezt írom, gondolom otthon már rég megy a buliiiiiii :)