2010. december 31., péntek

Özönvíz

Ma reggel 6-kor indultunk volna a tengerpartra, hogy elkerüljük a csúcsforgalmat. Nahát ez majdnem így is lett. De hát ugye itt vagyok én...
Hátszóval a sztori ott kezdődik, hogy már 2 napja nem volt víz a szobámban. Mondták hogy ilyen előfordul, másnapra rendben lesz. Nyitogattam is szorgalmasan reggel este a csapot, ami nem olyan mint nálunk, hanem ütközéstől ütközésig kell fordítani a pöcköt jellegű.
Lényeg a lényeg, úgy feküdtem le aludni, hogy a nem működő csap nyitva maradt. Arra ébredtem, hogy elárasztottam a lakást.
Úgyhogy a reggel abból állt, hogy mindhárman víztelenítettünk. Képzelem milyen boldogok lehettek. Mint kiderült már velük is előfordult.
A végén még nem én akarok onnan elmenni, hanem ők szólítanak fel távozásra :)
Azért reggel 7-kor sikerült elindulni, és 9-re már a tengerparti házban voltunk, ahova meghívták Samiréket.
Útközben elmentünk az Izalco (bal, csupa hamu) és a Santa Ana (jobb, szép zöld) vulkánok mellett. Van egy városi legenda, ami gondolom nagyrészt igaz. Az Izalco mögötti dombra építettek egy szállodát, mivel a vulkán működik és folyamatosan pöfékel, így sok vendéget vártak a látvány miatt. Aznap amikor megnyitott a hely, a vulkán megszűnt működni. A szállodát emiatt be kellett zárni pár évvel később. A zárás napja óta a vulkán ismét nekiállt működni :)
Ez a tengerpart. Kicsit szemetes és iszonyat erős a hullámzás, így úszni azt nem lehet. Viszont a víz hőmérséklete egyszerűen tökéletes!!!
Van itt a helyi csládnál egy nagyon cuki kisbaba. Ez a saját bejáratú hintaágya :)
Ez pedig itt nem az egész csapat, de egy része, a kerti medencében.
Egyébként pedig mindenkinek B.Ú.É.K!!!! Itt du. 4 óra van amikor ezt írom, gondolom otthon már rég megy a buliiiiiii :)

2010. december 30., csütörtök

Egy hosszú éjszaka és egy szép kirándulós nap

Először is, a tegnapi bejegyzésem végét letörlöm, nehogy azok is elolvassák véletlenül akiket érint :) Egyébként oldódik a probléma, ma nem volt semmi gond, és már előre megszervezték a jövő hetet, úgyhogy még én is átgondolom az elmenetelt.
Tegnap este elmentünk a tengerpatra tengeri herkentyűket enni. Nyammmmi, issssssteni volt!!! Ez itt a szegény emberek kajája, bagóért lehet rákokat zabálni :)
Majd nekiálltunk iszogatni, leginkább rumot. Mondtam Samirnak, hogy ha ennyit iszok vagy induljunk el haza mert elalszom vagy menjünk táncolni. Ez utóbbi mellett döntöttünk, és egy turistákkal tömött helyen kötöttünk ki, ahol zárásig maradtunk, mivel nagyon jó éreztük magunkat. Megismerkedtem a helyi Julioval, és megbeszéltük, hogy másnap együtt megyünk Santa Anába és az egyéb a részemről betevezett helyeket megnézni. Íme mi hárman (Samirral, mert ezek szerint eddig ő lemaradt a képekről)
Ez pedig már a mai nap: a San Andrés piramisnál kezdtünk. Ez nem egy hatalmas építmény, de azért szép. Kb. 600 és 900 között a maják éptették.
Ez pedig már egy kisváros, Santa Ana. Van egy szép katedrálisa, ami épp felújítás alatt áll. Belülről nagyon egyszerű, kívülről viszont igen gazdagon díszített. Ő Julio és épp cukornádlevet iszik.
Santa Ana nagyon kellemes hely, szerencsére köze nem volt a légkörnek a san salvadori nagy nyüzsgéshez. Az a szépsége a városkának, hogy a házak mindegyike szép színesre van festve, mindegyik más-másra, ezért igen vidám az utcák hangulata.
Itt pedig készül az ebéd, a torta. No igen, először én is meglepődtem, ez ugyanis nem a mi tortánk, hanem jól megtömött szendvics :)
Ez pedig egy igen érdekes növény, még ilyet nem láttam azelőtt.
És íme a Tazumal.
Ez a legnagyobb piramis El Salvadorban. Lényegében 5 rész épült egymásra, a legmagasabb pontja 28 méter. Itt áldoztak fel embereket, égetéssel. Kb. 420-ban épült.
Nagyon érdekes temetőik vannak, szép színesek.
És az uzsonna: yuca con chicharron. Ez kb. jukka tepertővel. Nagyon finom volt, de még mindig nem tudom mi a csoda az a jukka, azon kívül hogy szobanövény :)

2010. december 29., szerda

San Salvador

A mai nap elég érdekesen sikerült, de ezt majd később, előbb leírom mi jót csináltunk.
Bár mondtam Samirnak, hogy engem nem érdekel, de elmentünk az antropológiai múzeumba. Hát, olyan izgi volt mint ahogy vártam, és még ráadásul csak spanyol felirat volt mindenhez...
Aztán jött az én múzumom, a modern művészeti múzumom, kortárs festők képeivel és szobraival. Ezek nagyon tetszettek. Azt nem mondom, hogy tipikusan salvadori alkotások voltak, mert a világ bármely részén el tudtam volna képzelni ezeket, de jók voltak.
Mint kiderült, itt mindent a japánok pénzelnek. Így volt egy japán részleg ezen és a másik kiállításon is - na ezt nem néztem meg mert nem ezért jöttem :)
Ezután a belváros felé vettük az irányt. Az egész olyan, mint egy nagy összefüggő bazár - még a templomok is alig látszódnak ki belőle :)
Sajnos a katedrális zárva volt, de kívülről is impozáns. Vannak kupolái, amik a képeken nem igazán látszódnak, és szép színes bejárata. Ez a néni kérte hogy fényképezzem le őt, hogy meg tudjam mindenkinek mutatni mivel keresi a kenyrét.
Aztán elmentünk "a" piacra, be az igazi sűrűbe. Az utcai bazár körbefolyja a 12 nagy piacépületet, így el lehet képzelni mekkora is az egész. Mivel éhesek voltunk, a kajás részleget sikerült felkutatni. Voltak élő rákok, rengeteg zöldség, finom sajtok (végigkóstoltam a készletet :) és ettünk igazi salvadori specialitást: conches-t. Ez helyi kagyló (valami nagyon egyedi mocsári fajta) megfőzve, hagymával és fűszerekkel. Igazán finom volt!!!
És közkívánatra íme Muki:

Naszóval az történt ma, hogy ...

2010. december 28., kedd

Pupuseria és Lago de Ilopango

Megérkeztem!!! A csomaggal az újabb kis probléma gyorsan megoldódott, aztán mint kiderült nem kellett belépési díjat fizetni, Samir-ékat hamar megtaláltam, úgyhogy elkezdődött a nyaralás! (Aki esetleg nem lenne képben: Samir CS volt nálam 2 éve, azóta mondhatni jóbarátok vagyunk. Pár napja vette feleségül a barátnőjét, Claudiát. Miattuk jöttem El Salvadorba kezdésként, Nicaragua helyett.)
Először reggelizni mentünk, egy pupuseria-ba. Tele van velük az út széle. A „pupusa” egy kis lepény, amibe sajtot, babot, egyebet tesznek, és kisütik. Issssteni! Aztán megérkeztünk „haza”. Van egy kis szobám szép nagy ággyal, saját fürdővel – ahol hideg víz van csak. És a főútra nyílik az ablak - remélem fogok tudni aludni! És van egy kutyus is, aki Muki névre hallgat, és bár nem szereti az idegeneket, rólam nem lehet levakarni – ezen még ők is meglepődtek. Elvittük Claudiát a rendelőbe (merthogy ő szájsebész és fogtechnikus, és ma dolgozik), majd elindultunk Samirral az Ilopango tóhoz. Ez egy kráter tó, és meseszép. Érdekes, hogy nem kerek az alapja, hanem valami behatárolhatatlan forma. A tó vize hihetetlenül tiszta!!! És nagyon mély, állítólag meg szerették volna mérni de nem találták az alját! Egy halasnál kezdtünk, mi választhattuk ki sütésre a halakat :) Amint készen lett felvittük a hajóra, és út közben ettük meg. Samir Claudiával közösen vette ezt a kis hajókát (lancha spanyolul, nagggyon kezdek belejönni a nyelvbe :). Úsztunk is egy jót a tóban. Ha esetleg nem tűnt volna fel valakinek, az országban 3 napja hidegriadó van, vörös jelzéssel :) Csodálatos látvány volt hajókázni, a tó tele madarakkal, kis szigetekkel, a háttérben vulkánnal (Chabarastiqui). Eredetileg este elmentünk volna még valahova, de amennyit én az utóbbi két napban aludtam... (a Washingtonban töltött 8 óráról inkább nem írnék semmit...) Holnap úgyis viszonylag korán kezdjük a napot, így itthon maradtunk. Átadtam az ajándékokat (téliszalámi, gyulai kolbász, csípős pirosarany, villányi rosé, pirospaprika, és egy kézi fűzésű nyaklánc Claudiának), aminek Samir annyira megörült, hogy a nagyja el is fogyott :) Most el is rakom magam holnapra. Reggel a tengerparton kezdünk, aztán San Salvadorba vissza és körülnézünk – templom, múzeum, stb. (a múzeumot én szavaztam meg :)

2010. december 27., hétfő

Washington - az amerikai rémálom

A Frankfurt-Washington út fenomenális volt.
A mellettem ülő (amcsi) megkérdezte lesz-e wifi a gépen... No comment...
Amikor jött a pia osztás, kértem fehérbort. Mindez 6 $-ért. Nem volt pofám azt mondani hogy ha fizetni kell akkor inkább nem kell. Ezek után a vacsorához járt egy bor, csak ezt elfelejtették előre közölni. Így az megmaradt - de erről még később.
A gép azt hittem lezuhan, végig turbulenciában mentünk, imádkoztam folyamatosan a nemtommihez. Hadd ne mondjam mennyit sikerült aludni.
Megérkeztünk. Eltűnt a csomagom. Ugyanis én átszállok, de a csomag nem, így kiderült, az más terminálra ment. Pár órát fagyosokodtam mire meglett. Ergó újból fel kellett adni a csomagot. A kézi poggyászban ugyebár volt egy extra borom (na nem sok, csak 1,875 dl), amit nem vihettem be - értelemszerűen lehúztam 2 perc alatt, mert nagy szemekkel lestek az őrök, úgyhogy most jót fogok aludni :)
Találtam karfa nélküli széksort, az tökéletesen megfelel a célnak!
Épp Samir-ral levelezek, jönnek értem a reptérre, úgyhogy végre minden sínen van!
No hát, jó éjt magamnak, holnap kezdődik a nyaralás!!!!!

Frankfurt

Eljutottam Frankfurtig, ahol megkezdtem 6 órás unatkozásomat. Szerencsére nem volt probléma, hogy késve indult a gép :)
Pénzt már váltottam, de naptejet nem sikerült vennem. Kihagytam ugyanis a számításból, hogy a kézipoggyászban max. 1 dl folyadékot lehet felvinni a gépre. Mivel Washingtonban fel kell szedni a csomagjaimat, nem teszik át automatikusan a slavadori gépre, majd ott keresek naptejet - 8 óra alatt csak sikerül...
A gépen idáig két nyugdíjas amcsi néni mellett ültem, akik szerencsére nem ették meg a kisztott kaját, így azt begyűjtögettem, szóval nem fogok éhen halni. De már kinéztem a helyi mekit :)