2011. január 14., péntek

Ometepe kalandtúra v2

Reggel meglátogattam a dán házaspárt, szerencsére már épp reggeliztek amikor a szállásukra értem. Így kiegészíthettem a tegnapi beszámolót a kapott képekkel. Aztán kölcsönadtam nekik az egyik Lonely Planet könyvemet - mivel nekik nincs Nicaraguáról könyvük - és hihetetlen hálásak voltak a segítségért.
Aztán fogtam magam és elbuszoztam a sziget egyik északi városkájába, Altagraciába. A helyi nevezetesség egy nagyon régi templom és a kertjében megtekinthető ősrégi indián szobrok, amiket a közelben találtak. Ezek kb. 1200-1400 évesek lehetnek. Jelenleg is rengeteg ásatás folyik az országban ezek megtalálására. Valószínűleg Ometepe-n is van még sok, és talán nem mindet temette be láva vagy hamu a vulkánkitörésekkor. Az itt Altagarciában kiállított szobrok valószínűleg vezető személyeket ábrázolnak.
Ezt itt a templomban helyezték el és egy női fej szeretne lenni:
Ez a templom belseje, ahol mindent megőriztek érintetlenül. Cédrusfát használtak nagyrészt az építéshez. Jézus, igen sajátos ábrázolásban: És egy vagon denevér az oltár mögött!!! Kilátás az új templom tornyából a régi templomra és a Concepciónra.
És a templomkertben leledző szobrok.
Az egyikre épp rászállt ez a szép színes madárka.
A sas- és a sakálfejű teremtmények.
Ez pedig Altagracia új, és nagyon kis helyes parkja.
Benne egy kis makettel a szigetről.
És a blue bird ami köröz a szigeten.
Ez pedig a villásreggeli :) Fánk és kakaó :) Igen, igen, az a trutyi a zacskóban a kakaó. Itt így adják a kimért innivalókat, nem pohárban. Amúgy a magyar kakaóhoz semmi köze nem volt.
Kedvenc templomom.
És a vezetékekről lógó tornacipők. Máshol is volt ilyen, a funkcióját nem értem.
Út közben fényképeztem: netcafé :)
Kedvencem ez a tábla, kb. 200 méterenként elhelyezve a főúton. Őszinte leszek: nem jöttem rá micsoda, pedig nem szegényes a fantáziám. Persze így a háttérben a vulkánnal már egyértelmű: a menekülési útvonal vulkánkitörés esetére.
Esquipulas faluban lakik egy festő-fotóművész, Carlos Vargas. Nagyon lelkesen magyarázott fél órán át spanyolul, nem jutottam szóhoz hogy szóljak nem igazán értem (bár szerencsére egyszerű kifejezéseket használt, így a lényeget elkaptam). Naív-primitív festő, díjakat is nyert. Vettem tőle egy kis képet.
És az igazi fapados!!!
Visszaérve Moyogalpába körbenéztem a városban, vásárolgattam, pénzt váltottam és ettem, mert majd éhen haltam. De ez most nem volt olyan izgalmas étel hogy lefényképezzem (ugyanolyan halat kértem amit már korábban is ettem, nicaraguai stílusban).
Látkép a város útcájáról:
És templomáról:
És játszóteréről:
És egy újabb buszról (én még nem unom őket):
Kilátás a szobámból:
Most épp pina coládát iszom a körtetorta mellé, aztán meglátom még mit csinálok este - mellettünk van ugyanis egy dizsi, ami olyan hangos hogy nem lehet tőle aludni. Lehet jobb ha inkább benézek...
.
.
.
Sajnos olyan vidékre eljutni nem lesz időm ahol a tukánok élnek, sem olyanra ahol dohányt termesztenek :( Ez majd a jövő évi program lesz :)