Suchitoto

Ó, igeeeeen, végre egy olyan nap amilyet szerettem volna! Tapasztalós, felfedezős, nem görcsös kísérgetős :)

Samir olyan szinten megsértődött, hogy konkrétan most már pofátlanul viselkedik velem, úgy érzem. Ma is dolgozott, és arról volt szó elvisz a buszmegállóig ahol a Suchitotoba menő buszra felszállhatok. De mivel túl messze van inkább hívott nekem egy taxit, és közölte hogy nem tudja hogy fogom a buszt megtalálni meg hogy hol veszek rá jegyet mert ő egyszer próbálta és tiszta káosz a rendszer (de mint a hétvégén kifejtette úgyis azt akartam hogy ne szervezzen meg nekem semmit), hát szép napot kíván!!! Ez aztán a stílus vazze! Mivel kb. fél méteres betűkkel feliratozzák a buszokat, olvasni pedig tudok, felszálltam arra amelyiken már ültek. Később pedig egy srác fel-alá mászkált és szedte a pénzt. Azért ez nem volt akkora ördöngősség! A buszok nagyon viccesek, amerikai kiszuperált buszokat, főleg iskolabuszokat vásároltak föl, átfestették őket és ezek közlekednek az országban. A másfél férőhelyen ketten ültünk. Minden piros lámpánál és megállónál felugrottak árusok a buszra. Még egy hittérítő is jött, naptárt lehetett venni 5 centért rajta bibliai idézetekkel. Azt hiszem egy ember vett is. Én almát vettem, mert az volt az egyetlen gyümölcs amit felismertem :)

Szépen időben oda is értünk Suchitotoba. Valamikor ez volt El Salvador fővárosa. Koloniális stílusú házakkal van tele, helyes kis város. Manapság itt leginkább itt zajlik El Salvador kulturális élete - rendszeresen szerveznek koncerteket, fesztiválokat, kiállításokat, nem csak helyi nevezetességekkel, hanem külföldről is.

A főtéren a szokásos templom áll.

Az volt a tervem, hogy elsétálok a közeli Suchitlán tóhoz, mert a könyv azt írja lehet hajókázni rajta és szép az egész környezet. Út közben összeakadtam egy kanadai párral, így velük voltam egész nap. Megebédeltünk egy kis étteremben a tó mellett. Semmi extra nem volt, de itt olyan zsírosan főznek, hogy még most sem vagyok éhes.

Aztán elmentünk hajókázni. A Lago Suchitlán egy 35.000 km2-es tó, helyes kis szigetekkel. És mindenfelől hegyek veszik körül. A legjobban a füstölgő Guazapa vulkán tetszett, egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal.

Aztán az útitársaim sofőrjére hagyatkoztunk mit nézzünk még meg. Elvitt minket az egyik parkba, ahol a polgárháborúból megmaradt mindenfélékből szobrokat, kukát, stb. csináltak. A kedvencem a bomba a mérlegen, háttérben a télapóval :)

Aztán elvitt minket egy kertbe szép kilátással a tóra. Felettünk sasok és keselyűk köröztek, igen nagy létszámmal.

Visszamenet megálltunk egy temetőnél, ami még a múltkorinál is színesebb volt, tele műanyag virágokkal!

Visszaérve a városba keresnem kellett egy ATM-et, hogy megnézzem, az elázott bankkártyám működik-e. Ha nem, akkor gááááz van. 3 automata nem adott ki pénzt, de a negyediknél kiderült hogy az automata hibájából, és működik a kártyám!!! Halleluja!

Holnap reggel 7-kor pedig indulás van, mert megyek megmászni El Salvador legmagasabb vulkánját, a Santa Ana-t.