COCIBOLCA

Úgy döntöttem elindulok Ometepe felé, nehogy véletlenül ne férjen bele az időmbe annak a megnézése amiért jöttem!

Leónban először is eltaxiztam a buszpályaudvarra. Busszal eljutni egyik városból a másikba többféle képpen lehet. Vannak a normál járatok, amik minden bokornál megállnak. Vannak az expressz járatok amik minden második bokornál állnak meg. Ezek eddig a hagyományos nagy buszok (az átalakított vagy át nem alakított amerikai iskolabuszok). És vannak a collectivo-k, vagyis a minibuszok, amik akkor indulnak amikor megtelnek. Ez Managua-ba menet nem volt nehéz, sőt, arra kellett várni hogy mikor érkezik egy újabb. Szerencsére fél óránál nem volt több a várakozási idő. Addig csináltam néhány képet a buszokról.

Managuában aztán sikerült megértetnem egy taxissal hogy Rivas-ba megyek, ugyanis onnan a legkönnyebb abba a kikötőbe eljutni ahonnan Ometepere mennek a hajók, így átvitt egy másik buszapályaudvarra. Ott mázlim volt, mert olyan buszt fogtam ki ami közvetlenül a kikötőbe ment, átszállás nélkül, onnan pedig 20 perccel később már indult is a hajó. A kikötőben ez a csodálatos látvány fogadott! Végre végre végre! Most már boldogan halok meg, láttam amit látnom kellett :) És amit láttam az meseszép!!!!!!!!!!!!

És íme a hajónk:

Egy kis információ a tóról:

A Nicaragua-tó (spanyolul Lago de Nicaragua más néven Cocibolca) egy tektonikus eredetű édesvizű tó Nicaragua dél-nyugati részén, a Costa Rica-i államhatár közelében. Dél-Amerika legnagyobb tava, 8,264 km²-es területe alapján a világ legnagyobb édesvizű tavainak listáján a 21. helyen áll. Tengerszint feletti magassága 32 m, legnagyobb mélysége 26 m.

A Tipitapa folyó révén közvetlen összeköttetésben van a Managua-tóval, a San Juan folyó révén pedig a Karib-tengerrel.Több mint 400 sziget található a tóban, ezek között a legnagyobbak az Ometepe-sziget, a Zapatera-sziget és a Solentiname-szigetek.

Az Ometepe sziget 2 vulkánból áll, a magasabb a Concepción (1610 m) az alacsonyabb a Maderas (1394 m). Olyan a formája mint egy nagy babapiskóta :)

A Nicaragua tóban él egy édesvizi cápafajta, a bikacápa. Ez a San Juan folyón úszik fel, a Karib-tenger felől, és olyan az anatómiája, hogy édesvízben is megél. Ragadozó fajta. A 20. század elején túlhalászták, de mostanra ismét kezd elszaporodni.

Meglehetősen erős volt a szél a hajón, két kézzel kellett kapaszkodni. A helyiek az alsó fedett részen tömörültek, a fehér emberek pedig mind a felső szinten a napon aszalódtak, ahonnan volt kilátás :)

Ez pedig Moyogalpa kikötője, a kisvárosé ami a sziget központja.

Fogalmam sem volt róla hol fogok megszállni, így igen megörültem amikor megszólított valaki közel a kikötőhöz (ez az első szálláshely onnan nézve) hogy megmutatja milyen szobáik vannak. Fele annyiért mint az előző, egy fürdőszobás nagyon kis helyes szobát kaptam. A szálláshelynek a tetején nagyon hangulatos pihenőhelyet rendeztek be, hintaágyakkal, függő székekkel, padokkal. Egy szépséghibája van: zajos!!! Remélem a füldugó majd segít.

Délután elindultam utazásszervezőt keresni, hogy körbe tudjak nézni a szigeten (vulkánt itt nem fogok mászni, mert mindig felhős a tetejük, így nem látni onnan semmit). Rögtön a szállás mellett találtam egy irodát ahol épp három francia készült autót bérelni. Velük fogok menni holnap. Megnézünk egy vízesést és strandolunk. Majd megpróbálom őket még egy-két látnivalóra rábeszélni :)

Az estét a szokásos pina coladaval fejztem be :) Ez itt ugyanis sehol nem kerül többe kb. 500 Ft-nál, nagy adag és mennyei!