Estelí

Ma nem sok mindent csináltam, de azért kellemesen telt a nap. Elbuszoztam Estelíbe, északra a hondurasi határ közelébe, a hegyekbe. Érezhető volt hogy 844 méter magasságban vagyunk, mert nagyon jó volt a kílma, még ha sütött is a nap (ma inkább felhős időnk volt) nem volt gatyarohasztó hőség.

Ebben a városban több napot terveztem eredetileg eltölteni, mert sok a környékbeli látnivaló és itt van az igazi szivarkészítő központja Nicaraguának. Sajnos egy üzemlátogatásra előre be kellett volna jelentkezni.

A városnak két főutcája van, mindegyik olyan mint egy nagy bazár :) Az előnye viszont, hogy minden olcsóbb mint Managuában. Úgy tűnik minden nagy útról viszek haza egy gurulós bőröndöt, azt keresek már pár napja de nagyon drágán lehet a fővárosban kapni. Itt találtam jó áron!!! A helyi katedrális. Ezt még mindig nem értem...

Meglátogattam a Galería de Héroes y Mártirest. Ezt a kiállítást az 1976-79-es polgárháborús eseményekről állították össze, főleg az Estelíben zajló eseményekre helyezve a hangsúlyt. Olyan asszonyok tartják fönn, akiknek a családtagja a háborúban halt meg.

Nagyon jól összeállított, informatív anyag volt, majdnem minden angolul is kitéve, így sokat meg lehetett tudni az itt zajlott eseményekről.

Majd a várostól kicsit odébb eső La Casita felé vettem az irányt. Ez egy kávézó, arborétummal egybekötve. Jó volt sétálgatni a burjánzó növények között.

Az ebédem az ún. mariedas volt, vagyis házi barnakenyér sajttal, zöldségekkel és szintén házi készítésű joghurt.

Este visszaérve Managuába még elmentem a tegnapi kávézóba :) Holnapra megrendeltettem a taxit hajnali 02:15-re, mivel a busz 03:00-kor indul (gondolom éjjel nem lesz nagy forgalom a városban). Lekopogom, de most úgy tűnik nem lesz szobatársam ma estére, ami fantasztikus lenne, mert egyrészt lefeküdnék korán aludni, másrészt meg senkit nem ébresztenék fel a hajnali készülődéssel.

.

.

.

Reggel chateltem Claudiával és várnak! Persze az előzmények tükrében lehet hogy mire odaérek ismét más állapotok uralkodnak majd :) Azért a biztonság kedvéért kinézek a könyvből egy szálláshelyet hogy ha nem lennének ott a busznál tudjak célirányosan menni valahova. .

.

.

Mire befejeztem az írást a következőt láttam a tévében egy helyi adón. Csak arra lettem figyelmes hogy Magyarországról és Budapestről beszélnek, az alábeszélést amúgy nem értettem.

A jelenet: Egy pár kocog a téli havas erdőben amikor elkezdi őket üldözni egy vaddisznó. Megijednek és egyre jobban szedik a lábukat. Aztán amikor kiérnek a parkolóba a malac visszafordul.

Szenzációs! Ez az igazi kedvcsináló kis hazánkhoz!!!