Las Isletas

Jól kezdődött a reggel: egy idő után se víz se internet! Az egész városban nem volt víz délutánig. Az internetkapcsolat megszűnése lehet hogy csak a szálláshelyre korlátozódott, de épp a legrosszabbkor...

Mindennek a macska látta kárát, mert amíg a népek vártak hogy valami történjen mindenki jól megnyúzta és megforgatta a hintaágyát hadd szédüljön egy kicsit :)

A mai program a Las Isletas miniatűr szigetvilág meglátogatása volt.

Itt a szálláson a recepción kiplakátoltak pár programajánlatot, aláraktak egy cetlit, hogy fel lehessen iratkozni. Így aki egyedül van is tud menni kirándulásra, nem kell többszörös árat fizetni, ha van még valaki. Erre a programra várt már több napja a ("rendkívül" bőbeszédű és barátkozó kedvű) svájci Tomasz, így hozzá csatlakoztam.

365 picike trópusi sziget van a Cocibolcának ezen a részén, pazar madárvilággal, még pazarabb házikókkal, itt-ott éttermekkel, és egy kis majomszigettel. És amilyen hatalmas mázlink volt (átvitt értelemben) mi mehettünk az egytelen olyan hajóval amin szólt a zene :)

A szigetvilág kb. 10.000 éve keletkezett, amikor a Mombacho vulkán kitört és elnyerte mostani formáját. Anno ez volt Granada legszegényebb környéke és még mindig vannak itt "hajléktalanok".

Van itt egy 1784-ben épült kis spanyol erőd, a Castillo San Pablo. A tetejéről gyönyőrű a kilátás Granadára és a Mombachora.

Itt megálltunk sört vételezni, illetve megrendeltük az ebédet.

Most már főleg nem a szegény réteg él ám itt, hanem épp az ellenkezője. Itt van az egykori elnöknek, Chamorronak háza, meg a Flor de Cana, a legnagyobb nicaraguai rumtermelőnek is rezidenciája.

Rengeteg a sas ebben az országban!!!

És akkor jött az Isla de los Monos, vagyis a majomsziget. Én ugyebár tartok a majmoktól... Ezen a picike szigeten 2 majomcsalád él, két különböző fajtájú majom.

Azt mondták előre hogy barátságosak és lehet őket etetni, de azt hittem majd csak úgy odanyúlnak az ágról. De nem, egyszercsak bepattant a hajóba egy pókmajom. A helyiek őt Lucy névre keresztelték.

Tényleg helyes volt, bár amikor betelepedett az ölembe akkor egy kicsit megijedtem. Finom puha szőre volt egyébként és hagyta magát simogatni. Aztán amikor elfogyott a nasi visszaugrott a fára.

Ő volt a vezetőnk, Mauricio. Nem tudtam mit szed, banánnak néztem, de mint kiderült még ki nem nyílt virág.

Hajótemető

Olyan volt itt hajókázni mint valami mesében, a gombaházak között. Mondtam is az utitársamnak, hogy úgy érzem magam mintha a hupikék törpikék földjén járnánk :)

Madárlakások. Kár, hogy a madarakból több nem látszik: feketék, a farkuk meg rikító sárga.

És a hely ahol ebédeltünk. Lehetett zuhanyozni!!! A mai vízhiány után ez mennyei volt!!!

Eddigi nicaraguai utam során ez volt a legfinomabb kaja!!! Palacsintába csomagolva a husis-gombás-nemtommilyen feltét, tészta, zöldségek. A gombákat ugyan ki kellett belőle operálnom, de megérte, mert az utolsó szálig minden mást megettem, olyan jó volt!

Útitársammal, háttérben pedig a Mombacho.

Miután visszaértünk a városba, elkutyagoltam egy erődig, Fortaleza La Polvora-ig, ami zárva volt. A kapun benézve munkások dolgoztak benn. Csalódottan visszaindultam, amikor utánam kiabáltak hogy menjek vissza. Kinyitották nekem a kaput hogy bemehessek és felmásszak az egyik őrtoronyba, ugyanis innen belátni az egész várost.

Hihetetlenül kedvesek voltak. Az egyik pasas feljött velem a toronyba és nagyon nagyon alap spanyol szókinccsel elmondott pár dolgot az erődről. Mindezek után még pénzt sem fogadtak el tőlem!!!

Ez az erőd 1748-ban épült, és nagyon fontos szerepet játszott a Granada tartomány védelmében, elsősorban itt tárolták a puskapor szükségletet(polvora = puskapor). Később kaszárnyaként, majd börtönként funkcionált. A diktatúra idején Somoza is itt raboskodott.

Visszafele sétálva megint valami banzájba futottam.

Este megvacsoráztam a szálláson (végre vega kaja!!! és ráadásul nagyon finom), és gondoltam iszom egy kis koktélt lefekvés előtt. Az egyik helyi specialitás a macua: 1 narancs, 1 maracuja, 2 rum. Mivel időközben beszédbe elegyedtem egy idetelepedett kanadaival, Claudioval, ebből kettő adag lett, és így legalább sok hasznos információval lettem gazdagabb!

Úgy döntöttem holnap megyek Managuába, mert itt Granadában ezek a látnivalók érdekeltek, amiket már megnéztem.

Reggel még elmegyek a bazaltoszlopokat megnézni a múzeumban ami a hétvégén zárva volt, és masszíroztatok egyet (itt is van "seeing hands massage"), aztán irány a főváros!