Parque Nacional Los Volcanes

Azt hiszem a cím önmagáért beszél - ma egy nezeti parkban voltam ahol sok-sok vulkán található. A hátam mögött balról jobbra: Izalco, Cerro Verde és Santa Ana. És ezekről egy kis infó:

- Izalco: Ez a legfiatalabb vulkán, 1770-ben keletkezett. Most 1910 m magas. Utoljára 1957-ben tört ki, és a saját szememmel láttam hogy még mindig füstölög. Teljesen terméketlen, totál csupasz vulkán.

- Cerro Verde: Bár nem látszik annak, és sokan nem is tartják annak, ez is egy vulkán. Kb. 1,5 millió éve keletkezett és 25.000 éve tört ki utoljára. Már krátere sincs, illetve feltöltődött, a helyén a látogatóközpont található. Képzelem hogy meglepődnének a helyiek ha elkezdene mozogni :)

- Santa Ana: A legmagasabb vulkán El Salvadorban, a maga 2365 méterével. Na erre másztunk fel. Persze nem a tengerszintről indulva :)

Út közben is, és a vulkán telejéről is gyönyörű kilátás volt a Coatepeque tóra. A kis csoport: Julito az angolul beszélő vezető, és az asszisztense Diana. És nekiindultunk megmászni a vulkánt. Menet közben pazar kilátás nyílt az Izalcora.

És igeeen, felértünk!!! A kráter szélén végig lehetett sétálni, bár mi ezt nem tettük (akkor még most is ottlennénk). A kráterben van egy kis tó. Hihetetlen látvány!!! (főleg annak aki most lát vulkánt életében először)

És a kilátás a Cerro Verde és az Izalco felé. Igen, tudom, úgy nézek ki mint aki épp a Himaláját mászta meg. Rettenetes erős szél fújt, és szegény fülecskéim ezt nem bírják... Viszont a szél mindig elfújja a felhőket, így legalább láttuk a kráter belsejét. Van hogy olyan erősen fúj, hogy az embert nem engedik fel a peremre mert életveszélyes.

Csak golyóstollam volt, de igyekeztem én is otthagyni a nevem a kövön :)

Ami a képen látszik az nem a felkavart por, hanem a gőzölgő vulkán!!! Néha lehetett éreznei a kénes szagot ha felénk fújta épp a szél. Egyébként ez a vulkán 2005-ben tört ki utoljára, azután egy ideig nem is lehetett ide feljönni.

Csak rendőri kísérettel lehet felmászni a vulkánokra. Egyrészt mert itt is beindult a bűnözés (azt nem tudom mi történt, gondolom kirabolták a turistákat), másrészt meg jó lenne ha mindenki visszatalálna onnan ahonnan indult :)

A mi rendőreink Julito jó barátai, így jókat szórakoztunk (amennyire szegényes spanyol nyelvtudásom engedte). Ahol ez a krapek ül, oda szívességből vittek el minket: egy kis folyócska a vulkán oldalában. Hogy honnan ered az rejtély.

És a teljes csoport:

Kedvenc képem a jóképű rendőrbácsikkal:

Az út végig volt táblázva, kb. mint egy tanösvény nálunk, madarakkal (Gyuri, csak a te kedvedért, hátha tudod mi ez, latinul is kiírták :)

A látogatóközpont nagyon kedves kis hely, játszótérrel, piknikre alkalmas asztalokkal tele.

És a földrengésben összedőlt szállodában kialakítottak egy kis bazárt, ahol be is vásároltam pár szuvenírt. Ezt nem vettem meg, de nagyon tetszik (pólóra nyomva):

Újabb kilátás az Izalcora a bazárból, ami azért érdekes, mert innen látni, hogy füstöl!!!András, csak neked, csak most: a sok formára nyírt bokor állat között egy teve :)

Nem volt rossza a természet sem, hatalmas fák, színes madarak. Nekem a nagy kék tetszett, bár fotózni nehéz volt.

Holnap pedig Julioval töltöm a napot. Azt még nem tudom mit fogunk csinálni, de én a San Salvador vulkánra szeretnék felmenni, mert végig megy oda autóút és nincs messze.

Este pedig búcsúzóul főzök Samiréknak csirkepaprikást. Még ugyan soha nem csináltam, de most itt az ideje, és ez elég magyaros lesz!

A tervem a következő. Holnap megveszem a buszjegyet Nicaraguaba, ahova csütörtökön indulok. Így ne várjatok majd bejegyzést aznap, mert örülök ha találok szálláshelyet (de azért majd igyekszem). Egyébként a hétvégén azért nem tudtam írni, mert a nagy átköltözködésben Samir otthagyta a mobilnetet a helyen ahonnan távoztunk. Anyu, nyugi, egyelőre még csak jók a tapasztalataim, Nicaraguában pedig teljesen biztonságosan el lehet lenni!